PK, Piquet, vagy ha így jobban tetszik, Pablo Castrati:
a felsorolt művésznevek mindegyike Paul Kendall-t takarja, aki
április 16-án teszi tiszteletét a budapesti Diesel Club-ban, Alan
Wilder partnereként.
Bár, az 1954-es születésű Paul számos Mute-os
művész - Depeche Mode, Erasure, Nitzer Ebb, és
persze Recoil - lemezén ott bábáskodott producerként, vagy
mixmesterként, mégis viszonylag keveset tudunk róla. Ezt a hiányt
enyhítendő, íme egy rövid interjú Alan Wilder jobbkezével - a
stúdiómágus „numero due”-val:
- Hello Paul! Ez lesz az első alkalom, hogy élőben játszol Budapesten
(Magyarországon). Mit tudsz az országunkról?
-
PK:
Sajnos nem sokat, a megalázó vereséget leszámítva, amit
az angol válogatott az ’50-es években elszenvedett Puskás Ferenc
lábainak köszönhetően.
- Most éppen turnén vagy
Alan Wilder-rel, hogy az első ’best of’
Recoil
válogatást, a ’
Selected’-et promotáljátok. Vettél már részt
koncertkörúton, vagy újfajta élmény a számodra, hogy a stúdión kívül
zenélsz?
-
PK:
Nem voltam még turnén, mivel igazából a stúdió az
általam preferált munkahely. Adtam ugyan régebben néhány koncertet a Wire-rel,
és mostanában Olivia Louvel-lel, de élveztem az elmúlt pár
hetet, és várom a hátralévő koncerteket!
- Adtatok pár koncertet Barcelonától Bukarestig, március közepe és
április eleje között. Melyik volt a legérdekesebb fellépés a számodra?
-
PK:
Mindegyik koncert érdekes volt a maga módján. Számomra a
hangzás a legfontosabb szempont, és általánosságban elmondhatjuk, hogy
jól megy a zajkeltés. Elég nehéz volt a helyzetünk Hamburgban, ahol egy
templomban koncerteztünk, ami ugyan látványosan gyönyörű környezetet
biztosított, de nem elektronikus zene befogadására épült. A közönségünk
nagyon lelkesen támogat minket, és egy élmény beszélgetni velük a show
után. Azt hiszem, a legfrusztrálóbb dolog az egészben az, hogy elég
nehéz körülnézni abban a városban, ahol éppen fellépünk. Hotelszoba,
majd a koncertterem - ez számít normálisnak.
- Hogyan válogattátok össze
Alan-nel a
Recoil felvételeket
erre az esemény-sorozatra?
-
PK:
Voltak DJ mix verzióink a Recoil trackekhez,
különböző remixekből származó loopokkal, és aztán Alan
eldöntötte, mely dalokat kívánja szerepeltetni. Ezután új verziókat
kreáltunk a régi dalokból oly módon, hogy megvágtuk, lerövidítettük,
feldolgoztuk a meglévő anyagokat, és ezáltal teljesen új változatokat
hoztunk létre. Sok időt vett igénybe, míg a sorrendet kidolgoztuk, és
közben néztük a zenéket kísérő videót.
- Melyik a kedvenced a
Recoil életműből?
-
PK:
Erre a kérdésre teljességgel lehetetlen válaszolni, de
talán az első alkalom, amikor együtt dolgoztunk, bírt a legnagyobb
kihívással: a ’Poison Dub’. (A ’Drifting’ című 1997-es Recoil
kislemezhez készült PK remixről van szó. (a szerk.))
- Régi munkatárs vagy a
Mute Records-nál, olyanoknak mixeltél,
mint a
Depeche Mode, az
Erasure, vagy a
Nitzer Ebb,
hogy csak néhány nevet említsek. Melyik remixedet tartod a legjobban
sikerültnek?
-
PK:
Azt mondanám, hogy a legfontosabb munkám a Nitzer Ebb
’Getting Closer’-jéhez készült ’The Pool Mix’. Akkoriban úgy tűnt, hogy
utálják a gitárokat, így a remixemet teleraktam gitárokkal.
Mindemellett, a személyes kedvencem is egy Nitzer Ebb számhoz
kapcsolódik, az ’I Thought’-hoz csináltam a ’Final Sin’ című mixet. Ez
volt az első alkalom, hogy Pro Tools berendezést használtam az
effektezéshez.
- Első feleséged tagja volt a
Fad Gadget-nek, aki elsőként
szerződött a
Mute kiadóhoz. Aztán
Frank Tovey nagylemezein
magad is besegítettél a stúdió-munkálatokba. Milyen emlékeid vannak
vele kapcsolatban?
-
PK:
Frank egy kedves ember volt, és a korai halála
hatalmas sokként ért. Párizsban hallottam a hírt - ahol akkoriban éltem
-, Joni Sackett-től, akinél akkortájt ott vendégeskedet New
York-ban Barbara Frost, Frank ex-neje. Érdekes időket
töltöttem Frank-kel, és az őt körülvevő zenészekkel, de a legkedvesebb
emlékem talán a ’Grand Union’ (Frank Tovey 1991-es albuma (a
szerk.)) felvételeihez kötődik, melyre Cornwall vadonjában került sor,
egy csodálatos, eldugott stúdióban, mely a Sawmills nevet viseli.
- 2003-ban
Digital Intervention név alatt megjelentettél egy
experimentális CD-t, a ’Capture’-t. Erre a megjelenésre becsatlakozott
hozzád a francia énekesnő,
Olivia Louvel, és a ’Coma Idyllique’
című tracken
Alan Wilder is közreműködött. Vannak terveid arra
nézve, hogy folytasd a
Parallel Series munkákat?
-
PK:
A Parallel Series egy ambiciózus koncept munka
volt, mely valószínűleg nem ismétlődik meg újból. Olivia a saját
dolgait producereli - én csak mixelem a dalokat. Adtunk egy koncertet
pár hónappal ezelőtt Digital Intervention néven, egy hajón
Strasbourg csatornáin, ami jó móka volt, és persze mindig ott van az
esélye annak, hogy felveszünk még együtt anyagokat.
- Valahol olvastam, hogy te és
Alan „sziámi ikrek” lennétek, a
hosszú ideje meglévő munkakapcsolatotok apropóján, és amiatt is, hogy
érzitek egymás vágyait, amikor közösen zenéltek. Illik rátok ez a
leírás?
-
PK:
Más és más funkciót töltünk be: Alan a zenész, és
a szervező, én pedig teret adok a hangzásnak, és különös figyelmet
szánok a hangnak. Jól érzem magam ebben a szerepben, mert szeretem
manipulálni a már meglévő hangzást, és nem igazán vagyok érdekelt a
harmóniákkal / melódiákkal kapcsolatos területen.
- Végül, mik a terveid a
Recoil turnét követő időszakra?
-
PK:
Új lakásba költözöm, közel a tengerhez Sussex-ben,
befejezem az új kis stúdiómat, és remélhetőleg krikett, és a dél-afrikai
VB nézésével töltöm a nyarat. A kis dolgok okozzák a legnagyobb örömöt.
Paul Kendall mellett Douglas McCarthy (Nitzer Ebb)
is színpadra lép az április 16-i Recoil-ünnepen, melyet hazai DJ-k
produkciói tesznek még színesebbé.(freestate.hu)
Kapcsolódó hírek:
Alan Wilder: Depeche Mode-tól a Recoilig